Ez a recept is az Anyukámtól kapott 1976-os Minerva szakácskönyvből van. Természetesen kis módosítással, mint mindig 😁
Hozzávalók:
kb. 540 g nyers burgonya (hasonló méretűek)
1 tojás
500 g liszt
só ízlés szerint
60 g margarin
8-10 nagy, vagy több kisebb szilva
fahéjas cukor
kb. egy kisebb bögrényi zsemlemorzsa
fél ek. étolaj
Elkészítés:
A burgonya héjját jó alaposan letisztítjuk. Héjjában megfőzzük, majd hideg vízben hűtjük.
Míg hül, egy kis olajon megpirítjuk a zsemlemorzsát.
Amikor kézbarát a burgonya hőmérséklete, egy kés segítségével megtisztítjuk a héjától, és krumplinyomón átnyomjuk. (Jó, ha nem csak a burgonyapüréhez használt nyomót / törőt használjuk, hanem kis lyukút, mert homogénebb lesz a tészta.)
Feleszünk egy edényben vizet főni (hogy felforrjon, mire elkészülünk a gombócokkal).
Összekeverjük a hozzávalókat, majd lisztezett nyújtódeszkán kinyújtjuk a tésztát kb. 6-8 mm vastagra.
Akkora kockákat vágunk, hogy a szilvákat be tudjuk vonni.
A szilvákat kimagozzuk, és a mag helyére fahéjas porcukrot helyezünk egy kiskanál segítségével.
Gombócokat formálunk...
..majd óvatosan az enyhén sózott lobogó vízbe tesszük (érdemes előtte kissé visszevenni a hőfokot). Érdemes egy fakanállal ellenőrizni, hogy nem ragadnak-e le a gombócok. Amikor feljönnek a víz tetejére, még pár percig főzzük, majd áttesszük a morzsára, és nagyon óvatosan megforgatjuk, hogy ne szakadjon ki.
Fahéjas cukorral tálaljuk.
Imádom, hogy ilyen lédús a szilva, és puha a tészta. Szerintem a bolti gombócok meg sem közelítik a házit. 😋